BLOG 1
Amikor egy ötlet kipattan az ember fejéből, elindul a mérlegelés. Vajon csak én találom ezt nyerő ötletnek? Más is látja benne azt, ami az én fejemben annyira egyértelmű és világos?
Természetesen ilyenkor jönnek a teszt alanyok (férj, barátok, stb…) akiknek felvázolom mi is pattant ki az agyamnak azon részéből, melyet ebben a pillanatban úgy kell elképzelni, mint egy puzzle raktárat, melyben épp robbanás történt. Ott vannak azok a darabok, milliónyi, össze is fognak állni, de jelen pillanatban inkább mosnál fogat gyökérkefével, minthogy nekiállj kiválogatni ezeket a darabokat 😊
Természetesen az alap koncepció megvan, ezt vázolom a szerencséseknek (vagy szerencsétleneknek) és persze nagyon pozitív visszajelzéseket kapok, de hát valjuk be, egyszerűbb azt mondani, hogy fúúú ez de szuper, mint belemenni egy végeláthatatlan beszélgetésbe, ami úgy kezdődik a részükről, hogy figyi, ez tök jó, de véleményem szerint…. Pedig nekem pont erre a véleményem szerintekre lett volna szükségem. Na de mindegy, felfogtam úgy, hogy szeretnek, meg tudjátok úgy, mint amikor a gyerek előáll valami hülyeséggel és a szülő egy elnéző simogatással és egy jóóólvaaan dumával, és egy csak hagyjál már békén gondolattal elhessegeti.
Ugrunk az időben, az ötlet kristályosodik, a puzzle darabok egészen hihetetlen, de kezdenek a helyükre kerülni. Fogalmazzunk úgy, hogy a szélét már kiraktuk 😊Az ember lánya azt gondolná, hogy egy ilyen projektben, ha átrágtál és megoldottál egy problémát, akkor egyre közelebb vagy a célhoz, de nem. Ez az első időszakban úgy van, hogy a problémák osztódással szaporodnak… De valahogy élveztem, élveztük. A többes szám a férjemet takarja, mert nyilvánvalóan az ő szaktudása és kitartása és nyugalma és, és, és, itt még rengeteg és-t sorolhatnék fel csupa pozitív jelzővel párosítva. Itt is köszönöm neki! Volt régebben egy tévéműsor a címe Drágám, add az életed! Az első évadában volt Keleti Andrea a férjével Kovács Zoltánnal és Andrea extrémebbnél extrémebb vállalásokkal hozta nehéz helyzetbe a férjét ebben a műsorban, de ezt olyan igazán aranyosan csinálta. Na, ott hangzott el az a mondat, amikor a műsorvezető is már kétkedve kérdezte Andreát, hogy biztos? És a válasz az volt „ha én kérem, megcsinálja” 😊 Na, ez egy ilyen elhíresült és bizonyos helyzetekben alkalmazott vicces mondat lett nálunk is. Ennek a projektnek a kapcsán elég sokat vicceskedtünk is ezzel a mondattal.
Itt most nem fogok részleteiben belemenni, mivel is jár egy ilyen applikációnak a nulláról felépítése. Abba sem, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni a két nagy óriással (Apple és Google), hogy az app áruházakba fel lehessen tölteni az applikációnkat. Neeem, nem azért mert az appal volt gond, egész egyszerűen olyan szinten lassan dolgoznak, hogy heteken keresztül a sírás kerülgetett a tehetetlen düh miatt, mert hát nyilván nem sok csatornád van arra nézvést neked felhasználónak, hogy ezzel a két óriással veszekedni tudj. Egy darab fejlesztői fiók van, melyben az üzenetváltásokat lehet eszközölni, amire persze ugyanazokat a sablon válaszokat kapod. Na mindegy. Aztán végül is valahogy célba találtunk a már morcos fenyegetőzéseinknek köszönhetően az óriásoknál, mert elkezdtek komolyan venni minket, értelmezhető, ember általi kommunikációt kaptunk, nem csak a sablon emailek pattogtak az üzenőfelületeinken. Láss csodát, kikerült az applikációnk a Play áruházba és az App store-ba is.
Esküszöm, úgy éreztük mintha gyerekünk született volna! De valahogy tényleg így is volt 😊 Megvolt az élvezetes fogantatás pillanat, megvolt a hol kellemes, hol kellemetlen kihordási szakasza, és megvolt a fájdalmas vajúdási rész is, ami a két mamut céggel való harcunkat jelentette és megvolt a születés csodája is, amikor ott láttuk ebben a két applikáció áruházban a kis pöttyös logós gyermekünket, mely bemutatkozik a világnak, megteszi az első lépéseit egy olyan világban, ahol ki lesz téve ezernyi behatásnak. Fogják érni kedves és bántó szavak, odafigyelve tanulni és fejlődni fog, hogy alkalmazkodni tudjon az élethez, az applikáció esetében az igényekhez és mindezeket teljesítve nagyra nőjön.
A kis bébink pedig messze az elvárások felett teljesít és kezdi életét. Csak tátott szájjal és álmélkodva figyeljük az első lépéseit, hiszen maholnap (2024.június 28-án) egy hónapos lesz. Ez alatt az egy hónap alatt minden nap rácsodálkoztunk, hogy tényleg? Ennyi? Ilyen rengetegen jónak találják, és töltik le a mi kis csemeténket?
A férjem is és én is más optimizmus szinttel álltunk neki az applikáció várt teljesítéséhez. Ő azt mondta, az első hónapban szerinte 300 letöltést fogunk elérni. Én azt mondtam, hogy szerintem az 1000 meglesz. Nos, ehhez képest csak pislogtunk, mint egy fehér egér a zsák nullás lisztben, amikor három hét eltelte után már közel 6000 letöltést számlált a HunOne applikáció és rendületlenül szárnyal tovább! Köszönjük Nektek!
Hogy mi a cél, hogy hogyan szeretnénk elérni, hogy honnan érkezett a legnagyobb pofon még a tervezési időszakban és hogy miért gondoljuk, hogy egy ilyen appnak helye van, az a következő részben ki fog derülni.