A farkasos téma…
Sokszor olvasom, nyilván Ti is ezt a mondatot, hogy Magyar, Magyarnak a farkasa. Őszintén, engem ez nagyon zavar. És nem azért mert akkora nagy Magyarnak mondanám magam, mint ahogy sokan teszik. Ez nem egy érdem, ez egy ugyanolyan állapot, mint az, hogy nőnek vagy férfinak születtem, illetve az, hogy kik a szüleim és ez utóbbit szerencsének vagy szerencsétlen dolognak élem-e meg. Nem tehettem róla, hogy hova ejtett le annak idején a gólya, melyik családba, melyik országba és milyen neműként. Szóval ezek a tények, ezek velem születtek, nem volt rá ráhatásom. Vannak a magyarságnak bizonyos aspektusai, amiért szeretek magyarnak lenni. Ilyen például az, hogy nagyon büszke tudok lenni a sok nagy koponyánkra, akik mind előrébb vitték a világot a találmányaikkal, nagyon büszke vagyok a sportólóinkra, akik jelentős hagyománnyal már, igencsak sikeresek különböző sportágakban. Az olimpia számomra például mindig is egy varázslatos pár hét, hiszen döbbenetes érzés, amikor ebből a picurka országból kerülnek ki olyan sportolók, akik maguk mögé utasítanak nálunk jelentősebb méretű, lakosságú országok sportolóit. Imádom az országot, mert szerintem csodaszép és megunhatatlan. Kicsit vegyes érzelmekkel, de az igazat megvallva a nyelvünkre is büszke vagyok, mert szép és különleges és roppant nehéz is. A vegyes érzelem azért van, mert szerintem nekünk magyaroknak mindig is nehezebb lesz a nyelvtanulás, mivel a magyar semmihez nem hasonlítható. Lehet, hogy ez egy szubjektív vélemény, de én így gondolom.
Szóval összességében lehet azt mondani, hogy büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, mégha ugye semmi érdemem sincs ebben az állapotban. De nem ez a, nevezzük büszkeségnek, az amiért ez a farkasozás zavar, hanem az általánosítás. Meg vagyok győződve róla, hogy minden olyan embernek, akinek a száján ez a mondat valaha kijött, vagy a billentyűzetét elhagyta, van egy olyan tulajdonsága, szokása, bármi, ami miatt egy kalap alá lehetne vonni további emberekkel és ez által negatív környezetben elhelyezni őt, mint egyént. Például szeret esténként meginni egy pohár bort. Nem azért, mert ha nem teszi meg, az megváltoztatja a viselkedését, hanem mert csak jól esik. Na, ha rá ráhúzzák azt a lepedőt, hogy alkoholista, biztosan nem esne jól neki, de ezeket a megbélyegző példákat órákon keresztül tudnám még írni, de nem akarok megbántani senkit. A lényeg, hogy ne általánosítsunk. Főleg egy nemzetet tekintve. Főképp azért, mert a minta csalóka. Rengeteg Magyar él külföldön, akik nem aktívak a különböző szocial média oldalakon, egyszerűen csak kint élnek, nem kérnek segítséget, nem kommentelnek, nem tudatják a világgal, hogy itt és ott élnek, egyszerűen csak köszönik szépen de jól vannak és élnek. A negatív mintából nyilván többet kapsz az arcodba, ha a közösségi felületeken töltöd az időt, mert ez a legkézenfekvőbb felület, ha valaki segítséget kér, és mivel a magyar közösségi felületeken vagy Te is aktív (nem teszem azt a lengyelen) így a magyar emberekről kapsz egy fals mintát, akik külföldön tartózkodnak.
Igen! Mi is szaladtunk bele egy ilyen segítség kérő posztba jó sok évvel ez előtt. Egy fiatalember posztolt valamelyik facebook csoportba, hogy nagy bajban van, mert munkát, szállást ígértek, aztán se munka se szállás, utazna haza, vagy keresne valami megoldást, de éjszakára kéne neki valami. Írtuk, hogy megszállhat nálunk, így is lett. Adtunk neki vacsorát, ott alhatott, sőt villámgyorsan szereztünk neki munkát, ahova másnap várták. Reggel kivittük az állomásra, adtunk neki 20€-t és indult a munkahely felé. Na, ahogy Ti nem jelentetek meg ott, úgy ő sem. De ettől még nem általánosítok, mert ő egy csalódás volt, de lehet más megbecsülte volna a lehetőséget. Soha nem lehet tudni. Az ember egyébként sem azért segít, mert bármit várna cserében. Amit adtunk neki, azt úgy adtuk, hogy segítünk, nem hiányzik, ennyi. De ettől nekem még nem lett a Magyar a farkasom. Természetesen óvatosnak kell lenni, ha egy idegent beengedsz az életedbe, házadba, de nem jobban, mint bármelyik másik nemzet szülöttjével. Nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak.
És arról meg végképp nem szabad elfelejtkezni, hogy segíteni tényleg jó. Ha egy embernek ráhatással tudsz lenni az életére pozitív értelemben, az téged is felemel. Ha nem vársz érte semmit, csak teszed és ennyi. Fiatalabb koromban nem hittem abban, hogy a lélek képes megbetegíteni a testet, és meggyógyítani is. Ma már különböző tapasztalatok hatására máshogy állok ehhez a dologhoz is. Hiába na, öregszik az ember, bölcsebb lesz. Biztos vagyok benne, ha nyíltak vagyunk, kedvesek, akkor egyrészt azt is kapjuk vissza, másrészt, ha nem harag, dac és gyűlölet van bennünk, akkor fizikailag is egészségesebbek leszünk. Próbáljátok ki Ti is, akik eddig máshogy cselekedtetek.
Másrészt soha ne felejtsétek el, hogy Ti is mennyire elveszettek voltatok, amikor megkezdtétek a kinti életeteket. Igen, tudom! Mindenki roppant felkészülten érkezett az új országba, perfekt beszélte a nyelvet, volt legalább egy évre való anyagi tartaléka, fejében volt a teljes szaknévsor az adott új területre nézve, és természetesen fix és jól fizető állás várta. De mi van, ha nem mindenki ilyen szerencsés, mint Ti voltatok, vagy esetleg Nálatok sem így volt, csak az évek esetleg jótékony takarót borítottak a Ti kezdeti bukdácsolásotokra? Lehet, hogy mégiscsak volt olyan a múltban, hogy valaki rajtatok segített? Lehet, hogy esetleg Ti sem mindig voltatok az igazság és a becsület szobrai?
Természetesen nem rábeszélni akarok senkit arra, hogy segítsetek a honfitársaitoknak, arra meg főképp nem, hogy mindenkinek, mert tény, hogy van sok csalás (ismétlem, nem csak a magyarok között) csak azt szeretném elérni, hogy gondoljátok át, van-e bármilyen pozitív hozadéka a farkasozásnak? Megmondom, nincsen. Ez egy nettó negatív kinyilatkoztatás, amitől a világ nem lesz jobb, nem lesz élhetőbb és Te sem fogod jobban érezni magad benne. Az egyetlen amitől bármi is változik, azok a tettek. Mindig is így volt és mindig is így lesz. És az, hogy ez a változás milyen irányban lesz, az a tettek pozitív vagy negatív töltetétől fog függeni.