Hogyan randiztak a Tinder előtt? A 19. századi társkereső hirdetések világa
Ha azt hiszed, hogy a modern társkeresés tele van furcsa üzenetekkel és túl szép, hogy igaz legyen profilokkal, akkor kapaszkodj meg: a 19. századi társkereső hirdetések sem voltak semmik! Akkoriban nem létezett sem Tinder, sem Facebook, így a romantikára vágyó lelkek kénytelenek voltak újsághirdetésekben próbálkozni. És hát... elég kreatív megoldásokat találtak.
A 19. század Tindere: az újsághirdetés
Míg ma balra vagy jobbra húzunk, régen az emberek újságokat bújtak, és ha egy hirdetés felkeltette az érdeklődésüket, levélben vagy titkos találkán keresztül próbáltak szerencsét. Az alábbi típusokkal biztosan találkozhattunk volna:
🔹 A szerény, de bájos
„Fiatal hölgy, szerény hozománnyal, de kedves természettel és kiváló sütési tudással, keresi tisztességes úr ismeretségét.”
(Olvasd: nincs sok pénzem, de ha szereted a pogácsát, már nyert ügyed van.)
🔹 A pénzes úr
„Jómódú, tisztes úr, stabil jövedelemmel, saját ingatlannal és lovas hintóval komoly hölgyismeretséget keres.”
(Tinder bio: „Van házam, kocsim. Nem lakom anyámmal.”)
🔹 A rendkívül válogatós
„Csinos, intelligens, erkölcsös hölgyet keresek, aki szereti az irodalmat, a hosszú sétákat és nem hajlamos az indokolatlan hisztire.”
(Ez az a típus, aki ma „csak normális lányt keres”, de fogalma sincs, mit jelent ez.)
Csalások és átverések – igen, már akkor is!
Ne gondold, hogy a catfishing csak az internet korában létezett! Akkoriban az emberek simán füllentettek magukról, hiszen egy találkozóig akár hetekig is levelezhettek. A „jómódú, tehetős úr” néha csak egy borbélysegéd volt, aki kölcsönkért egy rendes öltönyt a fotózáshoz. És persze, a „szerény hozománnyal rendelkező” hölgyek néha olyan szerények voltak, hogy valójában egy fillérjük sem volt.
Hogyan válaszoltak volna az emberek a hirdetésekre?
A modern üzenetek stílusában valahogy így képzelhetjük el:
📜 „Üdvözletem, kedves hölgy! Örvendek a hirdetésének, íme egy vers rólam.” (A 19. századi romantikus költők előretörése)
📜 „Tisztelt Úr! A kérdés: milyen típusú süteményt részesít előnyben?” (Praktikus kérdések mindenek felett)
📜 „Nagyon ígéretesnek tűnik, de Ön tényleg nem hisztizik?” (Red flag ellenőrzés akkor és most)
Konklúzió: Tényleg jobb lett a modern társkeresés?
Ma már pár kattintással vagy húzással kapcsolatba léphetünk bárkivel, de a 19. században legalább a randira menők pontosan tudták, hogy komoly szándékokkal állnak szemben – hiszen egy hirdetés feladása pénzbe került, és senki sem költött volna feleslegesen. Akkor is voltak félreértések, és biztos vagyok benne, hogy sokan akkoriban is azt kérdezték maguktól: „Miért ilyen nehéz rendes társat találni?”
Te mit írnál a saját 19. századi társkereső hirdetésedbe? Írd meg kommentben! 😉